Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kérdések

2010.12.25

   Réges régtől fogva adott két férfi és egy nő. Mindhárman makacs személyiségek, a végtelenségig, sőt azon is túl. Az egyik férfi régen, egy ismeretlen útra lépett, a másik nem. A nő pedig, kettejük között őrlődött, mígnem a lelke nem bírta tovább és megszakadt. Oly sokat változott, olyan magányba zárta magát, ahonnan a két férfi önteltnek és beképzeltnek tűnt. Ha olvasná ezt az írást, bizonyára kikérné magának, hogy ő került háttérbe, már az első mondatban. Bár lehet ez is csak az álcája része, hogy megvédje magát attól, ami nem is fenyegeti. Szóval, adott egy nő és két férfi, réges régtől fogva.

   Az egyik férfi, aki az ismeretlen útra lépett, oly tájakon járt, melyet testbe zárva felfogni sem nagyon lehet, megismerte a szeretetet és a megbocsájtást is, megtanulta hogyan kell szeretni odaadóan. Addig a másik férfi maradt ott, ahol volt. Lelkében fájdalom támadt, hogy társai elvesztek. Vegetált tovább, mígnem életébe beköltözött a sötét fény, támaszt adva átkozott létének. A nő pedig, létezett valahol, nem tudni hol és hogyan, de létezett. Talán várt egy új életre, talán nem. Ki tudja vajon?

Aztán egyszer, egy tavaszi napon egy fiúgyermek fogant anyja méhében. A test sorsa eddigre eldőlt, otthona lett az egykori férfi lelkének, aki ismeretlen utakon járt egészen addig. Három hónappal rá, nem messze ettől az anyától, egy másik nő méhében is új élet fogant meg. Egy lánygyermek kezdett fejlődni, hogy az ismeretlenből érkező nőnek otthont adjon egy életre. Hónapokkal később megszülettek mindketten, majd éveken át növekedtek. Elérték a felnőtt kor elejét, a férfi és a nő is ment a maga útján. Egy este aztán életük ismét összetalálkozott, megnyíltak egymásnak, legalábbis a férfi a nőnek mindenképpen. Sok időbe telt, de úgy tűnt, hogy a nő is végre meg mer bízni a férfiban. Hamarosan megérkezett a másik férfi is, aki egykoron nem indult új utakra. Hárman igyekeztek zöldágra vergődni egymással. Nehezen ment, de próbálkoztak. Sérelmek, sértődések támadtak, de látszólag igyekeztek figyelembe sem venni ezeket. De lehet mégsem? Lehetséges, hogy ez is csak egy előadás része volt?

A férfi, kinek életébe a sötét fény költözött, reménykedett, hogy most majd új kezdet jön. Lehetséges azonban, hogy mást tervelt ki magában? Lehetséges az, lényét olyan mélyre rejtette, hogy már nem lehet megmondani mit is szeretne? Lehetséges, hogy az információk, melyekre szert tett, félre vezették őt? Olyat látott bennük tán, ami örök büntetésre kárhoztatja, míg társaira békét hoz? Tudja vajon, hogy társai sosem fogadnák el azt a békét, amelynek ára az ő lelke, az ő békéje? Esetleg oly sokra tartja magát és azt, amit elért, hogy senkit sem tart önmagával egyenrangúnak? Van egy terve, amibe senki sem szólhat bele? Vagy úgy érzi, hogy a tervnek, ami a fejében van és mi nem is az övé, úgy kell beteljesülnie, ahogy ő gondolja? A szerep, melybe a másik férfi kényszerítette az, hogy meg kell játszania a barátságos, kedves személyt? Vagy valami más? Képes elfogadni valaha a másik férfi szeretetét? Vagy szíve és érdekei mást diktálnak neki?

A másik férfi, ki visszatért az életbe, megpróbálta legyőzni önmagát és ok nélküli érzéseit. Kereste az utat, ahol önmaga lehet, de társainak is támasza. Igyekezett elfogadni őket, annak ellenére, hogy nem tudta, hogyan is kell csinálni ezt. Sokszor váltott utat mikor úgy érezte az, amin jár nem megfelelő számára. Igyekezett megfelelni magának és társainak is, de ez sosem sikerült. Lehetséges, hogy az útkeresése társaiban határozatlanságnak tűnt? Kifelé talán az látszott, hogy csak játszani akar velük és egy kiszámíthatatlan pillanatban irányt vált? Gőgősnek és beképzeltnek hatott a bizonytalansága? Erőlködése ezért (is) volt hiábavaló, hogy megértse a nő és a másik férfi érzéseit és lelkét; indítékait? Képes lesz valaha elfogadni a másik férfi szeretetét? Észre fogja venni valaha, hogy valóban szeretik őt? Valóban szeretik-e őt? Azért hagyták el testvérei, hogy őt egy bizonyos útra tereljék vagy tényleg senki sem kíváncsi rá? Tényleg senki sem kér belőle? Vagy csak ő gondolja így? Sokszor ütközött falakba, visszautasításokba. Ezek a falak vajon védekezésre szolgáltak vagy takarásra? A valódi szándékokat palástolták velük vagy a fájdalmas sohasem gyógyuló sebeket? Vajon ez a férfi tényleg így érez? Vagy csak valami perverz játékot akar játszani, hogy vélt vagy valós sérelmeiért elégtételt vegyen? Bevallaná-e az igazat, ha rákérdezne valaki? Tudja-e egyáltalán az igazat? Jó úton jár vajon, ahogy gondolja? Vajon önszántából elért fejlődésének lesznek gyümölcsei vagy pont ezzel lökte magát még messzebb? Kérései erőszakos követelődzések vagy esetleg utak a társai és önmaga elfogadása felé? Tényleg korlátozza társait érzéseivel vagy sem? Ha igen, akkor tudja ezt vagy jóhiszeműen cselekszik?

A nő, a nő kemény dió. Talán keményebb, mint a két férfi. Miért veszi körbe magát fallal, mely nemcsak ellöki őt mindenkitől és mindentől, de meg is fojtja saját magát? Élvezetét leli benne, ha ő is és környezete is szenved; haldoklik? Lételeme ez, melyet mindennél jobban óhajt vagy csupán büntetés, melyet saját maga rótt ki? Vagy csupán egy színjáték része ő is? Főszereplő, ki alakítja is vagy csak szenvedő alanya? Van egyáltalán színjáték a történetben? Vagy csak a mérhetetlen fájdalom torzítja el a tényeket? Miért nem mer bízni azokban, kik már annyiszor bizonyították neki, hogy nem akarnak ártani neki? Miért képtelen bocsánatot kérni, ha esetleg megbánt valakit? Miért nem tud vagy képes kezdeményezni? Miért nem tudja kinyújtani ő is a karját úgy, hogy ne azt érezze, micsoda erőfeszítést várnak tőle? Miért csak az ő elvárásai jogosak? Miért mondd valótlan dolgokat olykor-olykor? Csapdába akarja csalni a férfit vagy játszani akar csak vele? Tudni akarja, hogy mennyire tudja az orránál fogva vezetni? Vagy igazat mondott, mikor azt állította, hogy csak boldogságot akart okozni?

   Oly sok kérdés melyre senki sem tudja vagy mondja a választ. Vajon van értelme válaszokat keresni ezekre a kérdésekre, előrébb visznek-e a válaszok vagy megoldják a gondokat? Meg kéne kérdezni erről Őt, talán nála vannak válaszok. De hogyan és mikor lehetne őt megszólítani? Lehetséges egyáltalán megszólítani őt ezért? Ha lehetséges is és vannak válaszai, akkor vajon milyen és mekkora árat kér ezért? Ha meg lehet fizetni ezt az árat, akkor érdemes-e megfizetni vagy hajlandó-e valaki megfizetni? Egyáltalán megadhatja a válaszokat, ha tudja őket?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.