Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Árnyak nyomában

2011.10.28

   Vaggo lassan ébredezett az ágyában. Kicsit még kába volt a tegnap esti későn fekvéstől. Az órája reggel vagy inkább hajnali fél hetet mutatott. Az elmúlt éjjel fent volt egészen éjfélig is. Direkt akart olyan sokáig fent lenni, bizonyítván, hogy ő a sötétség gyermeke. Görcsösen ragaszkodott ehhez az elképzeléshez, az élete minden területén.

Kora reggeli gondolatmenetét, mint oly sokszor, most is édesanyja hangja szakította félbe.

-         Kisfiam! Gyere, készen van a reggeli. Megint el fogsz késni az iskolából…

-         Jövök már! Ne utasítgass.

Percek teltek bele, mire a fiú megjelent az étkező asztalnál, mackós pizsomája gyűrötten lógott rajta, szemei karikásak voltak.

-         Már megmondtam neked anya, hogy szólítsál Lord Vaggonak. Ez a nevem és nekem ez a tisztesség jár!

-         Kisfiam, mikor növöd már ki ezt az agyament hülyeséget? Meddig képzeled már magad vámpírnak? Remélem, hamarosan kinősz belőle!

-         Hát, pedig nem fogok, nekem a végzetem. Majd egyszer meg fogod látni, hogy igazam van.

Gyorsan behabzsolta a reggelijét, majd felöltözött, táskájába rejtette édesanyja sminkkészletét és gyorsan távozott. Úgy tett, mintha az iskolába menne, azonban a célja nem más volt, mint a városon keresztül haladó folyón elterülő sziget. Ahol is egy hatalmas park volt kialakítva a városlakok számára. Útközben még betért az egyik nagy bevásárlóközpontba, hogy a férfi mellékhelyiségben, a tükörben kihúzhassa szemei szélét. Miután elkészült vele, végigmérte magát és elégedettség töltötte el attól, amit a tükörben látott. Gyorsan összekapta a cuccait és meg sem állt a parkig.

A park közepén állt a réges régi kolostor romja. Nappal kedvelt kiránduló és találkozóhely volt ez. Azzal is tisztában volt mindenki, hogy éjjel veszélyes egy hely a Sziget. Bár az átlag emberek azt gondolták, hogy hajléktalanok, drogosok és egyéb bűnözők szállják meg a helyet. Nagyon kevesen voltak azonban tisztában azzal, hogy a Sziget, amolyan találkozóhely az alvilági lények számára. Honnan is tudhatták volna, ha egyszer azt sem tudták, hogy ezek a lények valódiak.

   Vaggot már várták a többiek. Egy gothokból és egyéb furcsa nevű irányzatot követő fiúkból és lányokból álló csoport fogadta. A közös az volt bennük, hogy egyikük sem lépte még át a huszonkét éves kort. Ennek ellenére mindegyikük úgy hitte magáról, hogy valami hatalmas vámpír, még talán azt is meg merték kockáztatni, hogy vámpír hercegnek képzelték magukat. Semmi rendkívüli sem történt egy ilyen találkozón. Szinte mindig együtt voltak, ha éppen iskolát kerültek vagy szünet volt. Ábrándoztak egy másik életről, ahol szintén semmit sem kell tenniük annak érdekében, hogy az életük derűs és fontos legyen. Úgy képzelték, hogy mivel ők vámpírok illetve vámpír jelöltek, az életük már sínen van. Ha, majd megkapják a Genezist, akkor varázsütésre minden lelki nyomoruk és bajuk elszáll. Attól majd különlegesek lesznek, és többé nem kell olyan szánalmas életet élniük, mint tették eddig és ebben a pillanatban is.

Ezen alkalomkor is csupán jelentéktelen dolgokról esett szó. Kit hogyan bántott meg az osztálytársa vagy a tanára. Hogyan fogják majd kiszívni a vérüket azért, mert nem viselhettek sapkát az órán vagy, mert kihívták felelni őket és egyest kaptak, mivel nem készültek. Esetleg azért, mert gyerekes csínytevésből valaki ellopta az uzsonnájukat.

 

 

   Ma sem lett volna egy eseménydús napjuk, ha az általuk megvetett csoport nem jelent volna meg a parkban. Korábban együtt lógtak, de egy hatalmi harc Vaggo és Arthur között kettéválasztotta őket. Arthur csoportjában valamivel idősebbek voltak a tagok és e miatt úgy érezték, hogy Vaggo csoportja gyerekes és szánalmas. Arthur már túl volt a harmadik X-én is, mégis, ennek ellenére vagy tán pont ezért rendíthetetlen volt a hite, hogy vámpír lesz.

Mint ilyenkor lenni szokott, egymásnak estek, persze csak szavakkal. Sosem fajultak volna tettlegességig, nem azért, mert olyan kulturáltak voltak, hanem mert ahhoz mindenki gyáva volt.

-         Nézz magadra Arthur! – vágta oda Vaggo – Harminc is elmúltál, kopaszodsz, lassan olyan a hajad, mint Hókuszpóké. Mikor veszed már észre, hogy nevetséges vagy ezzel a vámpíros dumával? Fél lábbal a koporsóban vagy már és még mindig hiszed, hogy vámpír leszel?

Vaggo csoportja hangos nevetésben tört ki. Mire Arthur kontrázott.

-         Én legalább testileg érett vagyok hozzá, nem úgy, mint te. Neked még csak pihés az állad és azt sem tudod milyen az, férfinak lenni.

Erre Arthur csoportja helyeselt heves bólogatásokkal és nevetgéléssel.

Így folytatták még pár percig, míg végül Arthur előhozta az aduásznak szánt lapot.

-         Kis hülyék, megmutatom nektek, hogy mekkora az én befolyásom! Elhívtam most ide közénk egy vámpírt, aki hozza magával a farkasát is. Be fogtok szarni a félelemtől és meg fogjátok látni, hogy valóban nagy befolyásom van a sötétségben.

Mindenki elhallgatott, nem tudták eldönteni, hogy ez most igaz vagy sem. Kínos csend telepedett a két társságra, néztek ide és oda is. Majd észrevették, hogy délutánra jár, hamarosan sötétedik. Vaggonak és csoportjának nem kellett több, hamar el is indultak hazafelé, hogy a sötétség ne a Szigeten érje őket.

Alig hagyták el a romokat, máris a fás részre értek. A fák alatt az árnyékban egy padon, két fiatal ült. Már idősebbek voltak Vaggoéknál, de közel sem voltak olyan öregek, mint Arthur. A nő szemben ült annak az iránynak, ahonnan Vaggoék jöttek, így már jó előre látta, hogy érkeznek. A férfi nekik háttal, így csak akkor hallotta meg őket, mikor közel jártak. Feléjük fordult és a vér is meghűlt benne. Nem a félelemtől, csupán a stílusoktól. Meglepte, hogy mennyire furcsán vannak öltözve. Vaggon egy szitaszerű fekete háló volt, póló gyanánt. És egy rövidnadrág. A többiek tűrhetően voltak felöltözve. Igaz ugyan, hogy a férfinak és a nőnek is az a benyomása támadt, hogy az uzsonnájuk házhoz jött. Mindketten csak a kaját látták bennük. Ki a vérre éhezett, ki a húsukra.

Mégsem történt semmi rendkívüli, Vaggoéknak fel sem tűnt, hogy mekkora pácban lennének, ha a padon ülőknek nem lenne akkora önuralma. Megállás nélkül mentek tovább, hogy sötétedés előtt haza érjenek. Ezután nem sokkal a nő is és a férfi is felkeltek, elindultak a rom irányába. Pár lépést tettek csak meg, mikor is Arthur és csoportja észrevették őket. A korábbi beszélgetés elhalkult és a félelemtől megnémulva várták, hogy megérkezzenek, akiket vártak. A nő és a férfi oda értek, de nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan Arthur tervezte. Az egész társaság némán bambult maga elé, nehogy az most érkezett két alakra kelljen tekinteniük. Csak Arthur és az éppen aktuálisan megszédített kiscsaj volt az, aki beszédbe elegyedett velük. A többiek inkább maguk között beszélgettek. Nem volt ez sem túl tartalmas beszélgetés, ugyanis bármit mondott a nő vagy a férfi, azzal teljesen egyet értettek. Leginkább a nőre voltak kíváncsiak, mivel őt hitték vámpírnak. Szépen lassan bele is melegedtek a beszélgetésbe, mikor is az öregedés és a halál került szóba. Arthur nem bírt magával és megejtette élete talán legviccesebb beszólását.

-         Én tudom, nem az a sorsom, hogy megöregedjek.

Mind a férfi, mind a nő szeme hatalmasra nyílt a meglepetéstől, röhögésüket alig bírták visszafogni, de csak sikerült nekik.

Lassan közeledett az este, a sötétség is egyre inkább teret hódított magának. Így Arthurék nem mertek tovább a Szigeten maradni. Elindultak hazafelé, miközben a két vendégük kísérte őket. A park végénél aztán elváltak útjaik és mindenki ment a maga útján.

 

   Szóval, kedves olvasó. Mint az az előbbi kis szösszenetből is kiderül. Vannak odakint olyan személyek, akik túl sokat gondolnak magukról, illetve a világban elfoglalt helyükről. Nem is kevesen vannak ilyenek, csak győzzed kerülni őket. Mert jaja neked, ha egyszer is elszólod magad. Vagy reményeik és akaratosságuk célpontjává válsz, miközben azt sem tudják, hogy miért ostromolnak téged. Vagy egyszerűen lenéznek, mert azt hiszik, hogy minden olyan, amilyennek elképzelik, és nem létezik náluk hatalmasabb erő vagy lény.

Egy darabig ugyan szórakoztató lehet, azonban egy idő után valószínűleg mindenki ráun. Ha évszázadok kellenek hozzá, akkor évszázadok. De, lehet csupán hetek, napok vagy órák. Ha, esetleg nem lennél ez ellen a mentalitás ellen kapásból. Bár, persze a választás és a szabad akarat a tiéd, de nem árt meggondolni, hogy mit is kívánsz, mert a végén még megkapod.

Meg persze, dönthetsz úgyis, hogy egy értelmesebb társasággal akarod eltölteni az idődet. Bár ilyenkor olyanokat fogadsz el társaidnak, akik nem ugrálnak folyton körbe és akár kéretlenül is hozzád vágják az igazságot. Azért talán mégis jobban járhatsz velük, hisz ők tartanak eléd valódi tükröt. Melybe belenézve olyan dolgokat tudhatsz meg magadról, amiket nem is sejtettél, hogy vannak. Vagy éppen az ő hibáikból is tanulhatsz. Az egész csak rajtad és az akaratodon áll.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.